Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

278 1. sz. Aljoska gyorsan kimászik a priccs alól, és el akarja kapni Kvasnya szoknyáját, az asszony hangosan kacag, elhessegeti, hátrál és elfut. Aljoska tenyetével kopog a földön, mintha nyomon követné! Ez még jobban meggyorsitja Kvasnya menekülését. 2. sz. Bubnov lábánál fogva huzza a Tatárt, ébreszti* A Tatár nem rög tön ébred. Az énekesek az énekhez tisztitják a torkukat. Klescs felébred. Csodálkozik. Bubnov vezeti a Tatárt. 3. sz. Keleti módon ül le a padlóra, és két kézzel, mint a pialát /kis mély tálacska - ford./ veszi át a poharat. Bubnov előbbi helyére ül a priccsre. 4» sz.Az ének elég soká tart. Gyorsan nyilik az ajtó, Nasztya jön be. Áll, közben kinéz, aztán lassan lejön a lépcsőn. Arca komoly, gondterhelt, tekintete messze jár. Odamegy a Tatár priccséhez - elgondolkozva, szo-r moruan és ijedten néz a kemencére, ahol a Szinséz lakott. 5« sz. A Báró ijedten, gyorsan jön be, nem mindjárt állitja le az éneklőket. Az ének, amely éppen csakhogy elrendeződött - megbomlik. A Báró liheg. 6. sz. Szünet. Mindannyian a Báróra, aztán egymásra néznek.