Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 287 - 4 Szatyin: 1. sz. I Kvasnya: ' AIjoska: 2. sz. I Kvasnya: Aljoska: Kvasnya; AIjoska; Kvasnya: Aljoska: Kvasnya: /kacag/ C

j ólelküen J Ez igaz, eltaláltad! Elkártyáználak... Tudom én, Aljoska! Itt vagyok! /"odahajol hozzá_/ Te énrólam? mimet fecsegsz Én? Mindenfélét! Mindent, amit a lelkiismeretem sugall. Ez aztán az asszony, mondom! Csudálatos! Husa, zsirja, csontja - tiz pud, agya pedig - egy szemernyi sincs! /"hahotázik, hogy a zsirja csak ugy remeg . HozzáhajolJ7 Na, ez már hazugság! Van neüem agyam, de még mennyire van... Azt mondd meg, miért "beszéled, hogy a rendőrömet verem? /"félig kibujik/T Azt hittem, hogy verted, amikor a haját cibáltad... /nevet/ /"Mindannyian nevetnek: Kvasnya, Szatyin, Bubnov, a Ferdenyaku. Lehajol Aljoskához/^ Ostoba! Tégy ugy, mintha nem latnád! Minek kiteriteni a családi szennyest?. Ez sértő számára... A te pletykád miatt kezdett el inni... JCújra kibújik/ Hát akkor igazat mondanak, akik azt állitják, hogy még a tyúk is iszik! /Szatyin, Klescs - kacagnak./ ^Második nevetés-robbanás ^J Te, mit csúfolódsz? 3. sz. /"Harmadik hahótázás«/ Micsoda ember vagy te, Aljosa!