Gorkij, Maxim: Éjjeli menedékhely; Fordította: Neumark Anna; Q 11378

- 284 3. 4. 5. sz, sz, sz, 1. sz. A Ferdenyaku a lábán huzza. A Tatár megmakacsolja magát, és lefekszik. A Ferdenyaku egyedül elmegy tőle, és Szatyin priccsére ül. Aljoska neki is vodkát nyújt. 2, sz. Kvasnya elkésett. Valószinüleg a kocsmában kereste a férjét. Sietve jön le a lépcsőn, és becsukja az ajtót. Az ismerős hang hallatán Medvegyev kissé felélénkült Kvasnya Medvegyevhez megy, és figyelmesen szemügyre veszi, A legcskélyebb mozdulat és kifejezés nélkül. Aljoska a lábainál ülve, bolondozik, grimaszokat vag, mulattatja Szatyint. 6. sz. Közvetlenül Medvegyev orra előtt öklét mutatja neki. Aztán ruhaujjanal fogva huzza aludni. Semmi hatás Medvegyevre. 7. sz. Nem lévén tudatában annak, hogy Aljoska ott ül, Medvegyev lecsúszik, és csaknem Aljoska hasara ugrik. A fiu hirtelen a priccs alá bújik, és ott is marad, huncutul kikansintgat. Medvegyev lecsúszott, és ismét mozdulatlanul áll. sz. Szatyin kacag. sz. Odamegy Szatyinhoz, és talpraesetten magyarázni kezd. Tiszteletből kéznyujtással köszön. Szatyin jót nevet a talpraesettségén. 10. sz. Kvasnya - karjánál fogva - elvezeti az urát. Az öntudatlanul követi. Megy, és alszik. 11. sz. Miközben a nagypriccs mncrött 8. 9. A 76. rajzhoz: A Ferdenyaku Szatyin mellett a priccsen ül, Kvasnya bejön, fenn a lépcsőn megáll. Kvasnya odamegy Medvegyevhez. Megvegyev lecsúszik a priccsről, áll. Aéjoska a priccs alá bújik.