Donizetti, G.: A házitanító pácban; Q 11268

- 17 N. 3. CAVA TINA DON GIULIO Halkan, halkan, súgja szivem, KIblem legmélyéről Keblem legmélyéről, nem ! Egy atyánál ezen a világon Nem volt boldogtalanabb Drága fiaira gondolva Mindi-, róluk álmodva Mert a kor annyira bűnös Hogy földúlja az elmét Földúlja, mert a kor annyira bűnös Hogy földúlja az elmét Annyira bűnös és annyira bűnös Hogy feldúlja az elmét És annyira bűnös és annyira bűnös Hogy földúlja az elmét Hogy földúlja az elmét Ennyi bajnak istentelen oka Csakis az álnok, végzetes /// női -L.M. /// nem Amely folyton kényeskedik, folyton epekedik Szenvedélyt szit a szivünkben Ennyi epekedés szenvedélyt szit Amely füst tv-, hamuvá változtatja azt /// a szivünket ti. L.M. /// Amely füstté, hamuvá változtrtja azt Amely füstté, hamuvá változtatja azt