A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZET színháztörténeti kutatási programja az 1971-1973. évre; Q 11215

fázisban előbb az egyes társaságok játszási helyeit kell rekonstruálnun

k ahhoz, hogy később célszerű levéltári kutatásokat folytathassunk. Az első kutatási fázis elsőrendű forrásanyagai közül a színházi zsebkönyvek jellegzetesen színháztörténeti forrástipust képviselnek. A színházi zsebkönyv a XVII. -XIX. században igen népszerű és elterjedt . színházi kiadványtípus. A zsebkönyveket mindég maguk a társaságok adták ki, általában elég rendszeresen, évadonként, újévi ajándékként a község számára, többnyire a társaság súgójának szerkesztésében. E zsebkönyvek legtöbbje - különböző almanach-jellegü olvasmányanyag mellett - közli a társaság elmúlt évben, vagy évadban játszott napi műsorát

, vándorlási állomásonkén bontva, ezenkívül általában közli a társaság teljes névsorát és az esetleges vendégszereplőket, valamint jutalomjátékokat. Színházi zsebKÖnyv a kutatott periódus vonatkozásában igen sok - több száz - maradt fenn, s a fennmaradtakat az OSzK Színháztörténeti Osztálya - eredetiben, vag" másolatban - össze is gyűjtötte és egy igen alapos annotált bibliográfiába katalogizálta is. A bennük rejlc hatalmas és alapvetően fontos adatanyag azonban mindezideig feldolgozva nincs, feldolgozását Intézetünk nemrégiben kezdte meg. Ezek feldolgozása és rendezése jelenti a kutatott korszak müsortörténetének és társulati müködéstörténetének adattári alapanyagát. A második legdöntőbb adatforrás a hirlapanyag. A korabeli hírlapok tudósításai nem mint értékelő kritikák, részletes előadásleirások jelentősek elsősorban, hanem mint króniká

k, amelyek - kivált a kutatott korszak második felében - meglehetősen pontosan és rendszeresen tudósitanak az egyes társaságok működéséről, a bemutatott produkciókat - szűkszavúan ugyan, - de napról napra regisztrálják. A zsebkönyvek adataival szemben nem olyan rendszeresek és széleskörűek, viszont gyakran közlik az előadott darabok szerzőit és legfontosabb szereplőit is, amit a zsebkönyvek sohasem közölnek. A hirlapok színházi krónikái a XVIII. században és a XIX. század első évtizedében még elég ritkák és esetlegesek, a XIX. század második évtizedétől kezdve azonban mind rendszeresebbé és szélesebb körűvé válnak. A húszas-harmincas években egyes divatlapok (például a Honművész, vagy a Spiegel_Schmetterling) már a pestbudai színházi tudósításaikon kívül igen kiterjedt levelezői hálózatukon keresztül meglehetősen rendszeresen tudósitanak a vidéki társaságok tevékenységéről is. A hírlapokban fellelhető adatanyag igy igen jelentékenyen kiegészíti a zsebkönyvekben fennmaradt játékszini adatokat. Az adatok rögzítésén tul, tartalmi vonatkozásba

n a hirlapanyag a kutatott korszak vonatkozásában még nem sokat ad, érdemi bírálatok csak a korszak legvégén, a harmincas években kezdenek bizonyos lapokban megjelenni, azok is csak néhány jelentős város vonatkozásában. Az első kutatási fázis elsőrendű forrásai közül a harmadik - 12