A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZET színháztörténeti kutatási programja az 1971-1973. évre; Q 11215
A kisérleti modell az 1837/38-as sziniévad volt , tehát a választott korszak végpontja, lényegében azért, hogy e kisérleti modell már egyben a következő korszak kezdeti időszakának feldolgozásához is segítséget nyújtson. Az alapvető elv a kisérleti kutatási modell létrehozásánál az volt, hogy - a modell esetében a vizsgálatokat a legszélesebb körben, és a lehetséges legnagyobb mélységig kell elvégezni, olyan széles körben és mélységbe n, amelyre a tényleges kutatások során esetleg nem is lesz szüksé g. Ahhoz azonban, hogy a későbbi kutatások szélességi és mélységi lehatárolását megtehessük, a modell esetében igy kellett eljárnunk. E kisérle M modell kutatásai során nyilvánvalóvá vált, hogy a kutatómunkát három i isban kell lebonyolítani: 1. a játékszini adatok feltárása, rendezése, (kik, mikor, hol, mit játszottak), 2. a játékszini iszonyok elemzése, (milyen kör imények között és hogyan játszottak) 3. a korszak összefoglalása, a fejlődéstörténeti és esztétikai következtetések levonása. Az is nyilvánvalóvá vált a munka során, hogy még a tényleges adatgyűjtés megkezdése előtt, illetve azzal még párhuzamosan is bizonyos olyan s eg éd any ago kat kell létrehoznunk, amelyek nélkül a feltárt adatok rendszerezése és feldolgozása lehetetlen lenne. A legfontosabb ilyen segédanyag a korszakban játszott műsor szinmühatározója . A korszakban ugyanis általános szokás, hogy a bemutatott darabokat, teljesen önkényesen, különböző címeken játszák. Ugyancsak szokás e korban, hogy a darabok szerzőit csak ritkán tüntetik fel, vagy szerző helyett, pontosabban, mint szerzőt a darab forditóját (német, vagy magyar fordítóját) szerepeltetik. Ilyen körülmények között viszont a tényleges műso r csak akkor rekonstruálható, ha a darabokat agnoszkálni, azonosítani tudju k. A tényleges azonosításokat természetesen csak a kutatások során lehet elvégezni, de azért kiindulásként, a munka megkönnyítése érdekében a már meglévő jelentősebb magyar és német müsorkatalógusokat egy egységes összesitett katalógusba dolgoztuk össze. E katalógus nyújt segítséget a kutatások során előforduló darabok agnoszkálásához, és ennek segítségével készül a tulajdonképpeni szinmühatározó katalógus. Ez a szokásos keresztkatalógus elvén épül fel, tehát a darabokat szerzők és cimek szerint egyaránt besoroljuk. Eltérést jelent viszont a szokásos ilyenfajta katalógusokkal szemben az, hogy a mi esetünkben az előforduló daraboknak esetleges a cimük és ugyancsak esetleges a megjelölt szerző is. Nekünk tehát olyan katalógusra volt szükségünk, amely e sok 10