Arany János: Buda halála; Q 11191

- 93 - Detre:. /£я±#*х/ Aranyon árulót te keressz hiába, Mondván ! "nesze l hü légy

,

r Senki nem oly kába. Senki biz* oly olcsó, kinek ezt mondd,nincsen Megvettelek, ugye, alku szerént, kincsen? Aranyod utálat, - még le sem ül nálad, Még vissza se* fordul, csakhogy odébb állhat. De, ha rejtett céllal adsz neki, és ingyen: Kárba, veszendőbe, soh'se félj, hogy menjen. Aranyod megbérli: б maga sem véli Hogy az indulatját adomány vezérli. Akarod, gerjedjen szive szánalomra: Mélyebben megesik, ha arany is nyomja; Vagy az ő sérelmét, latolni ha kezded: Súlya ezüstödnek túlterheli eztet. Kire s elalutt hálát, régi boszut felmar, Kincs váj sebet újra, hol behegedt a var, Kincs egyenest görbit, egyenesit görbét: De ügyesen kell ám használni az örvét./kis csend./ Buda: /elgondolkozva áll/ Detre: Visszavonást nézem köztetek én búval; Megmondtam előre, igaz, intő szóval, De te sem hallgattál, Etele sem rája: Most hüvelyét a kard, ime, alig állja. /Elindul kifelé/ Én hát se* tanáccsal, nemhogy emelt kézzel, Melletted se fogok, se a másik résszel; Haza, jámbor gótok tanyáira, mék én, Ott várom el e bajt, mire fordul, békén.