Arany János: Buda halála; Q 11191

Torda; Szabolcs Torda: Álmos: Torda: /lassan bemegy a sátorba/ /le akarja rázni nyomasztó hangulatát/ Ejh, mit is ér a bánat, vagy dőre lobbanás? Istené a jövendő, emberé a tanács. Az emberi elme gyakran botlik, téved... Ugy lehet az idő nincs is olyan messze... Ámbár isten dolga, hogy meddig eressze! 4 / A sátorban Buda és -Etele együtt ülnek az asztalfőn, körülöttük a vidám urak. A fény időnként az egyes beszélgető csoportokra úszik./ Szömöre: Bulcsu: Szalárd: Etele: Buda: Torda: /odaszól a beérkező Tordáéknak/ Nézzétek csak urak, áll már a vigalom: Nem volt a világon több ily lakodalom! Mint a Tisza virága, a nép oly számtalan, S mintha csak egy nap élne, oly széles kedve van. Evés, ivás, dal és tánc, nagy állt be délután Kivül-belül Buda száztornyu szállásán. /boldog. Kupát emelve/ íme az esztendő tavaszi zöld szinben Újulva köszönt bé, csupa öröm minden! /őszinte vidámsággal/ Etele öcsém is most esztendőd fordul: iTavaszod megnyílott, szived teje csordul. /megnyugodva/ Immár egész Hunország két fő alá juta, És ketten uralkodtok Etele meg Buda.