Arany János: Buda halála; Q 11191

- 86 - Buda: /folyt./ Kérkedve magánál ne tartsa továbbat; Illeti a főt az, nem pedig a lábat. Nem adta Hadúr, nem! tk egynek ajándékul, Se hiu asszor/nak gyermeki játékul: Adta egész ország fényére, javára: S én vagyok az ország elsője, királya. Azért hadi népem*, mini' haza szélessze, Berekára Isten kardját se övezze: Máskép a kötött szert szálára kibontom, Térrel adott esküm visszafelé mondom! /Fojtott csend. Senki nem tud megszólalni./

f Buda: /Már sokkal erőtlenebbül int, mire a hun urak némán kivonulnak. Buda kimegy velük./ /А szin néhány pillanatig üres, majd: Szömöre és Kadarcs: jönnek Buda sátra mögül és az áldozati oltár felé mennek, tétován, hallgatva/ Kadarcs: /megáll az oltárnál/ Pajtás uram! - biré, régóta szót sem szólsz Mi oka, hangod sincs, csak nagyokat gondolsz. Máskor tied a szó, ha tanácsot ülünk, S lakomán, ha tréfálsz, mint kétfele dűlünk. Szömeire: /kedvetlenül/ Ajh no! ... szeretném, ha Törpe bolond volnék, vagy született néma, Semhogy Etelének ezt az izét mondjam, Haragos nézését magam ellen vonjak. /Kadarccsal együtt kimegy./