Arany János: Buda halála; Q 11191

- 39 ­Hajnal: /refrén/ Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Regős: /átveszi a hangot/ Nosza rajta, gyors legények! Érjük utol azt a gimet. És - akarva, akaratlan ­Űzik ismét szakadatlan. Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér' kivánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyitő bus vadonba. Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint tövisét szél játéka, Mint madarat az árnyéka. I Hajnal: /mint előbb/ Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Vadont s a Dont ők felverik A Meóti kis tengerig: Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents