Arany János: Buda halála; Q 11191

Etele: Hajnal: - 36 /Ildikóhoz/ Hunor, Magyar ősről zeng a dal beszéde, Kiktől ered a hun és magyar ág népe. Hogy kerekedtek fel öreg Ázsiából Isten-csuda által, Őseik hónából. Gimvad után szittya földre miképp jöttek, Hol magyar és hun nép törzs atyjai lettek. /eddig is ott foglalatoskodott a vendégek körül, most pengetős hangszert hoz és odaviszi Regőshöz/ s Zene indul. Hajnal: /sejtelmesen, énekbehajló, &alk, mesélő hangon./ De Hunort a szép dal fölverte kobozzán, Eljő, ivadékát firól-fira hozván; Léptök után a lomb megsuhan ott és itt; Szent a manók éje: fü, fa, virág csitt! csitt!... Regős: /egészen az előtérbe jön, most ő uralja a színpadot./ /Ének./ Száll a madár ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Pü kizöldül ó sirhanton, Bajnok ébred hősi lanton, /А fények a társaság körül lassan sejtelmesekké válnak, Regős mellett Hajnal kap fényt, a többiek csak kisérő kórust alkotnak./