Arany János: Buda halála; Q 11191

Gyöngyvér: Buda: Etele: Torda: Buda: Etele: Buda: Szalárd: Torda: Buda : - 34 » /mereven nézi tovább Ildikót/ Megverhet nézéssel szemem, attól félek, De jer palotámba, mi legyünk testvérek. /"Mondván, bevezette. Utánok azonnal mene a két férfi, nyájas nyugalommal./ /mintegy bemutatva Ildikót, az asztal körül ülő főemberekhez vezeti/ Öltözve fehérben mind a hunok főbbi Itt vannak: a táltos, gyula, és a többi; Régi Szalárd, Bulcsu; - Torda öreg táltos, Szömöre a kádár és a gyula Almos. Hilda pedig s Gyöngyvér üljünk ide össze... Buda az asztalfőn, mellette az öccse. /miközben leülnek/ Jó lesz; hanem igyál! én is iszom - mondom könnyű most a szivem, holnappal nincs gondom. Gondoktól az ember üresiti keblét, Emelem két kézzel nagy billikom öblét. Hugóm, feleségem, nosza még egy cseppet! /Нет teszi le, hanem tartja körülfogván, Hol erre, hol arra, mindig mosolyogván"/ Soha én két asszonyt, sohse láttam szebbet! Mosolyogj rám, puszták két arany almája! Öreg embernek is a melle kivánja... De öcsém, ez a bor, veszed észre? Jobbul: Mintha tejet innám; kicsi nem árt abbul.