Arany János: Buda halála; Q 11191

-13Etele: /derűs magabiztossággal, látszik, hogy egészen meg is feledkezett Budáról/ Amit kaptam kardot, megforgatom jó-e? л " Megnézem , hogy ugan harcolni való-e? Szalárd: Mint reggeli hüs viz tunya álmos arcra: Oly léleküditő e kiáltás: harcra! Szabolcs: /egészen megvidámodva/ Hej régi kaland jut eszibe a vénnek, Melyet maga is már feledett s az ének; Holt sebhely is érez idő változásán; Emlékezet ujul hadi hir hallásán. Buda: /már előbb felállt, hol egyik, hol másik úrhoz szól, azok azonban mind Etelére figyelnek/ Etele: Nyilazás, lovaglás, kopja, dárdavetés, Lesz ezer mulatság, hősi vetélkedés; Erejét az ifjú nem szokta sajnálni: Buja fü még jobban nő, ha megkaszálni. Detre: /kétértelmüen, óvatosan/ Bizony könnyű élet, Fejedelmi ember könnyebben nem élhet, Nincs a mi fejünkön uralkodás gondja, Koronánk azt csupán disziti, nem nyomja. Csát: /az asztal végén, elkülönülve lassan iszogat, kedvetlenül figyeli, hogy a többiek hogy körülrajongják Etelét/