Arany János: Buda halála; Q 11191

- 118Regős: /folyt./ Hem alutt, az álom csak játszva kerülte, Fohásza galamhit férje után küldte. Hattyú fehér teste forog a hah ágyon, A lelke meg úszkál tenger hiu vágyon, Apró pihegését unja Aladárnak; Körül éjsüritő nagy kárpitos árnyak. /Elvonul./ /Előfüggöny szét. Éjszaka van./ Szin: Etele sátorának csarnoka. A szinen Detre és Szalárd van őrségben. Szalárd: Etelét emlitem: hova késik hadban: Detre: Idejét vesztegli maga önként abban, Készántag azon van, mi ürügyön késsék, Rettegve haragja izzó kitörését. Talán Buda megtér ildomosabb észre, Tán pártja elporlik, /szakad is már részre/, Tán őmaga lelkét türelemmel győzi, Osepprül amig cseppre boszuját lefőzi. Szalárd: /gondolkodva/ Hamar a zendülést odakinn elnyomta, Csak félelem által; vért keveser onta; Látatlan előzé iszonyú hadjárat: Hire hadat vert meg, vőn be kaput s várat. Sok kulcsot ijedve lába elé hoztak, Fogoly esett nagy szám, sarc tetemes, gazdag, Túszt neki minden hely küldöze hódolva, Városok utcáit taposta hatalma.