Lebrecht, Hans: A betörés avagy tragédia a szerelmes Melisande haláláról; Q 11164

A KOUORARCU: A SZÉP: A KQMÛHÀRCU: A SZÉP: A KQMORARCU: A SZÉP: IGAZGATÓ: NO: IGAZGATÓ: FERST: IGAZGATÓ: - 13 ­Jó, bocsánatot fogak kérni. Most mog felfújja а képét J Undorítót Miért ne fújná fel a kópét, ha egyszer jól esik neki? Jó, jót De ni van, ha állandóan felfújja a képét? ISJ» ugyanígyt? Nem, akkor inkább el innen. Hem biroa a tudatlanságot elviselni. Hogy gondolhatsz ilyet. Csendben és nagy szemekksl fog előttünk Ülni. Könnyekkel, saját, valódi könnye­ivel fog előttünk ülni. Ez? Mindegyik vagy nem? Megint félelmet akarsz kelteni bennem? Te szörnyeteg, te aljas sátán. Most már elég. Menjetek a dolgotokra, és kíméljé­tek a szenvedélyeteket, még szükségetek less rá. Ami azt illeti uram, Önnef: sem kellett volna lo­pásról beszélnie. És a reggeli virslije? Csak egy kis erőfeszítés, megérti talán, nagy ut van mögöttünk. Ez csak a legszükségesebb, higgyen nekem asszonyom, mi önzetlen emberek vagyunk. Kizárólag azért vagyunk itt, hogy Önöket boldoggá tegyük. De mi nem is ismerjük magukat c Hogyan, hát Önök csa к az ismerőseiktől várnak örömöt? Csak azoktól, akiket ismernek és akikben biznak?

Next

/
Thumbnails
Contents