Ady Endre: Urak fölperzselt várban; Q 10648

•inhalált hal a gróf úr la, mint az atyafiak emitt, vagy én, aki két és fél jobbágyomat sohse mertem pusztítani, félvén, neb o gy me gf ogyatkoznának • Bondu

r /gőgösen, gúnyos arccal hallgatja a szót, vállat von/: látják, kegyelmetek, mi lett a híres Dedak-trárból: ez az ócska terem, ahová mi behajtódtunk, mint a kóbor, hajtott kutyák. No ez, véletlenül, épen maradt, mert meredély-falon, magasabban, erősebben épült, s mert talán innen ágyse rabolhattak volna sokat. Én ma azt hallottam egy menekülő északi nemes ártól, hogy a kastély ári népét beledobták a lángokba, amikor a vár kivörösödött. I.nemes ú

r: Dehogy! Az egész Dedek-famllia minden pereputtyostíl idejében, gyorsan kereket oldott, ők bezzeg most a vidám Székhalmon nyújtják a farsangot, s várják a hírt, rendet csináltak-e végre a császári katonák!. Bondu

r /most már ő is háLlgatja a megont és megint megszólaló harangot, nésL az ajtót/: Én útálom a siránkozó, vádaskodó, gyáva embereket, hallják kegyelmetek. Julesz Dltmár hadnagy a katonáival talán eljön, de ha későn jönne a segítség, megérdemelnők. III.nemes ú

r: Ditraár hadnagy alighanem egyformán útálja azokat, akiket megmentenie kell s azokat, akiket meghurkolnia kéne. Bondu

r /haragos gőggel/: A császár küldte, azt kell oselekednie, amit a császárja parancsolt neki. Ej is kardot kötünk, lóra ülünk, mikor a trónus hajhan forog: egymás oltalával élünk. III.nemes á

r: Tizennyolc évvel ezelőtt is fölkeltek ezek a kutyák, s majdnem Így öltek bennünket, mint most. De akkor még nem voltak olyan vadak és hóhérok, mint mtst, s mi is legényebbek és összetarték voltunk. Küldte akkor is a osásáár az <5 vitézeit, jöttek is azok, persze hogy későn. Amikor már olyan nagy volt a rend, hogy öt év alatt se tudtuk