Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

_ 49 Ötödik felvonás, harmadik jelenét /Mester, Orestes, Electra/ Mester Orestes Mester Orestes Mester Orestes Mester Orestes Electra Mester Vajh, bolond emberek, csak isten oltalmazott, hogy el nem vesztettétek magatokat. Az ti nagy örömmel való zenebonátokat mind meghallják az várba. Ha bennetek nem mentettelek volna, szinte gonoszul jártatok volna. Mint esmered ott benn az dolgot? Legyen istennek hála, az mi részünkre jól vagyon. Azt állitják-e, hogy megholtam? Ugy hiszik, mint egy angyal szavát. örülnek-e igen? Hogy mondnak? Hagyj békét ennek, ezután is meglehet ez. Jobb volna már dolgodhoz látnál. Ez az, ki kezébe biztál volt, ez tartott fel engem. Ez az, édes áfám? Egészséggel kigyelmednek, édesatyám, áldjon meg az ur isten. Te voltál ennyi ezer ember közül az én atyámnak hivséges szolgája. Az ur isten fizesse meg az te nagy kegyelmességedet, mert én soha meg nem fizethetem. Az én hivséges szolgálatom, jó asszonyom, megjelenik ezután, most ©zról nemillik szólnunk, mert az sok szólásba sok idő múlik; de jobb, ha dolgunkhoz látunk. Az Clytemnestrát jókor találjuk, mert csak ő maga az kisebbik palotába.