Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 39 Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Szememmel láttam az á,yám koporsójánál nagy bizony jelet. Halld meg csak, temagad is igaznak mondod. Mihent szeginy atyánk koporsójához juték, az áldozatot megszerzem, amint parancsolád. És mir.ekutánna hanyat borulván könyörgöttem volna, az koporsót megkerülém; tahát egy ifjú ember áldozatja vagyon rajta. Szép gyenge férfiú hajait felöl reárakta és az áldozattal mind széjjel meghintette. Kit jól tudom, ho, y miközülünk senki nem mielt, de vélem, ho

c_,y Orestes dolga és hiszem ezből, hogy nem messze vagyon. Jaj, ki bolond vagy, jó öcsém, hamar elhissz te mindent. Jaj, édes néném, semminek véled-e te ezt? Még azt sem tudod, hol vagy most, mit beszélsz, te magad sem érted. Ch, nagy isten, az, kit szememmel láttam, azt nem tudom-e? Csak hiába va. yon látásod, mert megholt - jaj, szivem - az én édes arám, Orestes. Jaj, veszek, jó néném, ki mondá? Az, ki szemével látta halálét. Ugyan, igaz-e? Jaj, jaj, megholt. Oh, szerelmes bátyám, ho,^y soha nem láthattalak, jaj, egyetlenem, bátyám, hogy soha nem tudál az te véreidhez jüni.