Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 33 Harmadik felvonás, Harmadik jelenet / Chorus, Electra / Chorus Electra Chorus Electra Chorus Electra Vajh, álnok asszonyállat, im mint tetteti vala az idegen ember előtt keserűségét fia halálán, maga örömébe nem tud mit tenni. Ezentúl eznél is gonoszbb és fajtalanbb fog ez lenni. Elálmélkodom az istennek nagy tűrhetőségén, csudálkozom, hogy szenvedheti az nagy undokságot lm, az, ki bo: szuálló vala, az is szörnyűképpen elvesze, sehol lám senki nincs, ki ezt megcsendesíthetné. Sem istennel, sem emberrel nem fog immár gondolni. De az szivem mégis gerjedez, nem hihetem soha, hogy ezrül elfeledkezzen az ur isten. Nohanincs immár kitül félni, de hiszem bizonnyal mennyütő kővel is agyonverheti, mikor az óra eljü. De ahon jü Electra, ezt neki meg nem kell mondani, mert ha hallja, ho

u..y Orestes megholt, megöli magát keserűségébe. Elmegyek innét előle, hogymeg ne lásson. Chorus, Chorus, hova mégy, Chorus? Kicsoda kiált? Kigyelmed volt-e, asszonyom? Hova sietsz vala? Oda be indulék. Mit csinálsz vala itt kinn?