Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 27 Clytemnestra Mégis szólsz-e? Jobb, ha dolgod tartod. Iám, átkozott nap volt ez, isten bár ne adta volna, hogy szememmel láthattam volna ez mai nap ez gonosz leányt, mert az mit tudna, im mindent reám kiálta: hiszen ha az többit tudta volna, azt is kicsácsogta volna; de, hála istennek penig azról nem szóla. Csak hozná isten uramat hamarébb meg, rágondolnék, nem kiáltana többet, mert elnyomorodom miatta. Anélkül is penig igaz, elég keserűségem vagyon, sem éjjel, sem nappal nincs nyugodalmam, valamire nézek, minden röttent, még az levélág is ijeszt. Ha lefekszem, álmomba elrémülök, ha felkelek, emettem, im, még az ennen gyermekem is keserit. Oh, nagy isten, mely átkozott ember vagyok én; minden ételem keserű méreg, minden italom epe. Lám, sehol senki sincs, ki egy cseppnyire meg tudna könnyebbiteni. Ez éjjel is rettenetes álmot láttam; elrémültem, nem tudok mely felé fordulni, de könyörgök az istennek, talán meghallgat. Hatalmas isten, ki uralkodol mindeneken, hallgasd meg az én imádságomat, hogy az én álmom, ha jót jegyez, teljék énre ám, ha penig gonoszt, kérlek, tégedet, szakaszd az én gonosz akaróim nyakát bele, kiknek igyekezeteket törd meg és énnékem adj segítséget, hogy minden jószágomat birjam békességbe és az én urammal, Aegistussal,