Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 17 Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Chrysothemis Electra Én nem gondolok, de Aegistus gondol együld, jobb volna, ha felserkennél, mert gonosz szándékba hozzád. Isten vesztené ez hitvány latrot! Ki gondolá szegény atyámat ez világból, tudom, hogy engem sem szeret. Jó tanácsot adnék, ha eszedbe vennéd magad. Micsoda az nagy jó tanács?"'"' Csak isten mentett ma téged, hogy az király mind el nem vagdalt. Miért? Mert anyád igen reád haragitotta, de eleibe esett, hogy itthon ne bántson, hanem vigyen el ki szeme elől, oly helyre, hol soha napfényt ne láthass. Azért istenére esküvék, mihent az ebéd felkél, mindjárt vadászat örvével kimegyen, hogy teneked keressen helyet. Azért meddig ő megjü, csak addig leszen az te életed, ha magadra nem gondcibz. Hová hagyál el, ur isten? Hova tüd az én reménységemet, az Orestest? Addig irá, addig izené, im ma, im holnap megyek, lám, isten soha nem hozhatá. Énnekem immár el kell vesznem? Nem gondolják halálommal, csak jü vala ez el, ki mind értem, mind atyámért, hiszem, bosszút állana.