Bornemissza Péter: Magyar Elektra; Q 10341

- 13 az mint én tudom, szorgalmatoson gondot viselek reá, te járj az te dolgodba. Menj el, édes mesterem, isten viseljen nagy békességgel, járj jó szerencsével. Én addig edényt szerzek, kibe hogy már az hamukat viszem utánad. Második felvonás, Második jelenet / Orestes / Ugyan érzem szivembe, hogy az ur isten jól adja az mi igyekezetünket, de, minthogy ennekelőtte őbenne volt bizodalmam^ most is csak őhozzá folyamok, örök, mindenható ur isten, kinek irgalmas szeme vagyon minden nyomorultakon és röttenetes ostora minden vakmerő, fertelmes emberen, kö: yörgök teneked, én édes istenem, ha teneked kedves, vigy be békességgel országomba és mutasd meg áz én kezemnek általa, hogy te az bűnért bosszúálló isten volnál; jelentsd meg hatalmasságodat, hogy te ily kicsiny szolgádnak általa megronthadd, megverhedd az felfuvalkodott, hatalmas királyt, kiért én téged mindörökké tisztellek és szolgállak, mint uramat, istenemet.