Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

-Bor is: Tipptopp; Bpr is

: Tipptopp; Boriska: - 21De van ezüstje, aranyja, Amelybe ha markolhatnék, Hozzád jobb kedvet mutatnék, Csak pénzébe lenilék vice, Megölelném historice, Férje lennék az erszénynek, A kén' a szegény legénynek. De hol a manóba tudta az ur azt a furcsa nótát tanulni? Ugyan szépen kimegy! Régi párisi história ez. De félre tévén a tréfát, az egész dolog arra megy .ki, hogy én örömest el szeretném venni Karnyóné anyámasszonyt, nem az ő kigyelme becsületes személyéért, mert az a kankalékos ludvére kapna az olyan öreg vázon: hanem azért az egy-két ezerforintocskáért, amit toldásba kg?na az ember vele: mert amint egy elmés poétánk mondja, három a szükséges dolog: pénz, pénz, pénz! Tehát az ut alkuba bocsátja a szerelmet, és az ur szive rá van nyomtatva a bankó céduláé a? Sziv, szeretet: a mai világban ezt a kettőt mindennek árulják szóval, de a valóság csak olyan kettővel köz, mint én és te, Bor^iskám. Az ur csak mindég rávesz engem a szeretetre. Az ur. I ért mindent megteszek az asszonyságnál, de annak a gutaima a lesz, hogy az ur összekelvén ami asszonyunkkal, el is fog, el is tartozik hagyni engem,