Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

- 14 - / vei járnak. A franciák erre ráuntak már, mezitláb járván a csizmájukat igy hordozzák. Más példa: a bécsiek csak az állókig szokták betekerni a nyákok at, e csekélység, noha a magyarok e^zt is soknak tartják, a párisi újmódi nyakravaló kötéshez egész jlepedők kivántatnak. Más példa: a németek csak az orrok környékét tubákozzák be, de a mai franciáknak csak a szemek csillámlik ki a tubák közül. Lipitlötty: No az ugyan rendes módi! Ami engemet illet, én fél Párizsért sem vállalnám fel a mai módi szerint a párisi gavallérságot. de hát ez a nagy, átkozott kép mit keres az ur mellén - hiszen lám a járást is alig teheti tőle - tán amuletum az, vagy micsoda? Tipptopp; Ördög sem amuletum! Járatlan az ur, a párisi uj módiban, a németek elkapták a galant franciáktól, hogy kedveseiknek mellképét nyakokon és keblekbe hordozzák, de a franciák most már többre mentek, kedveseiknek képeit egész regálra festetik, rámába csináltatják és ugy hordozzák. Lip it lötty: Rendeseket kell hallani az embernek! Mi is csak módizunk, csak módizunk, s hányjuk-vetjük egyfelé • másfelé, ürge tjük, forgatjuk gondolatunkat, viseletünket. De a párisiak talán az agyvelejüket is fonákul fordították. Tipptopp: De hát még a dámák at látná az ur, akkor csudálkozna és nevetne ám. Nem az a dáma, akinek legparánjibb zsebbevaló kutyája van, hanem akit legtöbb