Csokonai Vitéz Mihály: A’ özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak; Q 10338

- 11 - / * Lip it lötty: Fránya kis szócska, de csak ugy van az, a ki az ujabb magyar módit nem earneri - az ilyen ruha alatt jó sziv lappang. •K árny óné : Az ur a maga legújabb módjai szerint vezérli az én tapasztalatlan szivemet a legújabb módikra. A bizony szép ruha, először a dupla posztót is nevettük, hogy kétszinü volt, de most már hozzászoktunk, s aki ellene szól, azt nevetjük ki, és azt mondjuk róla, hogy kétszinübb az, aki a kétszínűt nem esméri. Az urak most már nem csak a színben mutatnak kettőt, hanem a viseletben is. Forma matéria. Lipitlotty: A mind jó - de van-é most az asszonynál valami jóféle the a? Karnyóné: Van igenis, a legjobb pedig. Van császárthea, originális, lspponiai. Lipitlotty: Megengedjen az asszony magának, talán japponiai? Karny óné: Már édes lelkecském, mi özvegyek csak olyan szó— . lásmondásocskával élünk, az uracskák jobban tudhat ják. Lipitlotty: No hát most csak itt hagyom, csak tétessen félre az asszony valami fél vékára valót, mert teghap ugy tetszik, mintha bolhát vettem volna észre, majd a szobámat mindenütt össze bélocsoltatom véle, talán majd megöli, /veszi a kalapját/ Karnyóné: Le nem menjen még el az ur! Bizony, ha az ur nincs velem, olyan vagyok, mint a szedetlen szőllő - vagy