Móricz Zsigmond: Szépasszony kocsisa; Q 9774

«fjfffif; ««jö t Ш. •44A gém méltóságos, csak néha gálozik bele... nagyszerű mikor a nádi pap tesa ua hang) n belevakkant - és az egészítek a bőgője a bölömbika az ugy bömböl, hogy zug a nádas... akkor láttam, hajnalhasadáskor köröskörül a sok vadmadarat, szárnyuk alá dugják a csőrüket, igy alusznak. Is ka: És -hogy ébrednek? Ghálné: /lassan jön jobbról, megáll a háttérben, Sariax fgyyeli őket/ %rta: Egy egy zöldfejü gácaér ca, ak felemeli a fejét és fizyel... de a daru a less ebb... ; rögtön lépked és minden lépésnél le-lenyul a földre. Aztán hátraszegett csőrrel babrálja a tollát a hátán. Olyan glegáns, mint egy grófkisasszony. Hát még а косаай, mint egy tündérlány. ^ Iska: /teljes odaadással figyel, ugy hallgatja Baráát, mint egy istent/ Szép lehet. Barta: Ugy kell elfogni, mint egy elillanó KÍS tündért. laka: Szegény kis tündér. Barta: Na;', у bánat, ha az ember elől eltűnik, többet nem lehet megtalálni a viz erdejében. Egy tavaszi kócsagért ősszel is fáj az ember s zive. Ghálné: /halkan közéjük lép/ Iska! Iska: /riadtan felkapja a fe ét/ Ghálné: Gyűjtesd csak fel fiam a lámpákat. Iska: /elmegy. Nemsokára felgyulladlak a csillárok. Nagy izzó gömbök világítanak a kertben is./ Ghálné: Maga maradjon itt B-rta. Jöjjön с säe szépen Vissza, üljön le ide mellém és gyónjoj. /éve ni lehet, hogy most mindent rendbe akar hozni, mert az a buta kis lány csak ült ott szédülten/, közbe kellett lépnie/ Barta: Én nem tudok gyónni, méltós'gos asszony, én pogány vagyok, Ghálné: Már megint kezdi a goromböi^kodáat. Mi dolog ez? и jASMiaíkn. V^kkbA "ТРЖ