Szomory Dezső: Bella; Q 9424

/Kei litsné/ ért egy szét sem a kisasszonyról a nagymamának... Kari: Egy szót se... de éppen itt jön...Kezét csókolom. 4. jelenet. Kellltsné, Kari, A nagymama. /A nagymama fantasztikusan öreg, elaggott és száraz nő, ficánkoló, meggörbült és bal&ejtelmes, mint egy elkopott öreg sas. Bégimódl öltözködés, egészen fiatalos színekkel, szalagokkal és virágokkal. Mikor belép, Kellltsné imádattal közeledik feléje, és Mari kezet­csókol./ A Nagymama: /frenetikusán/ jesszusom?... jesszusom!... Mit hallok.., jaj, mit kallók... Guszti... Guszti... az udvaron meg­fogott Guszti... valami légkura! légfürdő!... az udvarot megfogott Guszti... Kellltsné: /nyugtalanul/ oix dekát édes mama... drága lélek..• A Nagymama: /epésen/ Ke titkold, ne titkold, rossz gyermek vagy, ka titkolod... Kég nem vagyok olyan öreg, olyan rokkant, hogy kímélni kelljen.•• Guszti...Guszti... az udvaron megfogott Guszti... a légfürdőtől..• a sok énekléstől, mondja Guszti... a sok énekléstől... vslami uj nyava­lya, modern betegség, sohasem hallottam ilyet, hogy valaki a sok énekléstől legyen beteg. Kellltsné: Ok, dekát ne tessék igy izgatni magát... A Nagymama: Még nem vagyok olyan Öreg, hogy ne izguljak... Kellltsné: Kincs ser.mi baj... A Nagymama: Kát Guszti, Guszti? Az udvaron megfogott Guszti, halál­ra ijesztett Guszti... /megtántorodik/ Jaj, nincs le-

Next

/
Thumbnails
Contents