Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 43.Eella: Keilltsné: Bella: Keilltsné: Bella: Keilltsné: Bella: Keilltsné: Bella: Keilltsné: Bella: Keilltsné: Elég! Elég! /lázasan/ Itt van az ember, leányom... a menekvés... könyörgök, hallgass meg... /mind idegese ben/ Oh, őehát hogyan?... Csak Így ötletszerűen... Csak Így ö:ezecsap bennünket, mint a legyeket?!... Hogy igy hirtelen kitalálta ezt!... Be hiszen éppen a te ösztönöd volt, hogy megláttad az ablakban ctt! Az én ösztönöm!... Mint egy abszurdumot! /kétségbeesetten/ Annyixa ellenszenves neked?! Eég csak nem ls ellenszenves... szánalmas, hülye... Oh, ne hidd azt... Mintha nem is férfi volna... és sántit is... valami, ami nem is létezik... ás egészen jelentéktelen... De hiszen csak a férjed kell hogy legyen! De hiszen nem is olyan rettenetes dolog...ördög vigye, mit bánod, ami drága és becses volt benned, már úgyis odaadtad másnak! Azért mégis csak velő élek, vele kell, hogy... dehát értse meg... Semmit se kell. Ez egy ideális férj, egy rajongó, egy alázatos, egy muzikális, aki, óraszámra cßak hegedülne neked, s beéri azzal, ha megnyalhatja a tiz körmöd hegyét...£gy gyöngéd, egy ártatlan, egy ábrándos, aki csöndesen véglgöiceg az életen, mint egy ker-