Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 27./Keilitsné/ Keillts: Keilltsné: Keillts: Keilltsné: Keillts: Keilltsné: Keillts: félreismert lángész, a titkos Semmelweis és minden, tudom... De hát most a leányodról van sző, a tulajddon leányodról - s ha csakugyan igaz... /habozás nélkül/ Sajnos, igaz. /elképedve/ Hogyan? Te tudod? Sőt én még töocet ls tudok... Többet? lit? De hát beseélj! Hm!... Beszéljek... Nem is tudom, ha éidemes-e... /lázasan/ Ha érdemes-e? Kekem r.ero érdemes?... nekem, egy anyának, aki reszketek, aki egy óra óta súlyos darabonként vesztem le a kust magamról?... Dehét mind csak gyötörtök, csak kínoztok engem s nincs bennetek egy szikrányi jóság és szánalom, nyomorultaki /de rögtön cegbánva/ Oh nem...nem...bocsáss meg...te nem ...te egy drága jó ember vagy, egy nagy ember... hát mikor látod, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, dehát mit csináljak, mit csináljak azzal a lánnyal?... elkergessem a házamból, agyonüssem?... dehát mit csináljak?! De hiszen az ón lányom, az én gyermekem... /is már a reakció zokogásával/ óh szegény gyermekem, Óh szegény gyermekem... /maga is meghatva, de uralkodva magán/ Hát igen... ez a helyes beszéd... hát igen... a az mindig jól teszi, aki sir... hát igen...S ha megígéred... Keilltsné: /be sem várva/ Megígérem.•