Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 25./Tormai/ Keilits: Keilitsné: Tormai: Keilits: Keilitsné: Tormái: Keilitsné: Tormái: el legyen egyetlen éjszakája, amikor legalább elmondhassa, nem hiányzik itt semmi, csak a pénz. Mert azután már ezt se mondhatja. /undorral és hevesen/ Elégi Elégi Eredj I Eredj! /zokogva/ óh gazember! gazember! nyomorult gazember! /fenkölt és kiegyenesedett/ Ugy van! ugy van! Ez a mélté hang! a Kélté előkelőség, ahhoz az erkölcsi magaslathoz... Takarodj! Óh, gazember... még te beszélsz erkölcsi magaslatról ... még te mersz beszélni, aki itt legyalázol bennünket, hálátlan gazember, aki cserben hagysz bennünket a bajban, aki rohansz, mint a patkány••./zokogva/ Oh istenem, istenem, micsoda bajok, micsoda fölfordulás.. .8 mit fog mondani a nagymama!! /magánkívül, a legfőbb érv/ gondold meg... a nagymama!... /rendithetetlen/ Hát lá^sa, ez az, amire aztán Igazán fütyülök! /hátrál/ /megdermedve/ fütyülsz?! A nagymamára? Az én anyámra is...hát akkor mái az egész családra. A nagymamára isi No nesze! /arcul üti és lódit rajta egyet./ /elkábulva és remegőn/ Oh!..

.Kode kérem••.hogy

an?... Louise néni?!... /de mér kinn van. Ibben a pillanatban a nagymama be balrél./