Szomory Dezső: Bella; Q 9424

- 142. /A nagymama/ Keilitsné: kellhet az emeer...szükséges...hat hónapja! amilyen fiatal vagy - menjetek öceze megint... már ceak azt éxném meg, hogy ö .szemenjetek megint... Agy illik az...már nem vagyok olyan fiatal, hogy soká válhassak...béküljetek k ...hat hónapja! /kérlelően Bellához az anyja iránti rajongáséban/ Ott ül a középen, a sor szélén, szegény Talpa-Magyar, csak intened kell... A nagymama: Egészen aeg van nyúlva...szenved... Keilitsné: S hogy tapsol! A nagymama: kint egy mér

tlx! Szenvedi Bella: Szegény Talpa-Magyar! No jé... majd fogok rá köhögni egyet... A nagymama: /Eeilitsnéhez/ Mit mondott? Köhögni? Bella: /egyszerre a nagymamával, az öltöztetőnőhöz, eki e pillanatban lép be/ Mari hol van? Az öltöztetőnő: Azt hiszem, lement a fcyerba... valakivel beszélget ottan.. jeilat /élénken/ x.ivel? Az öltöztetőnő: /habozva/ Azt hiszen, éppen»** Bella: /türelmetlenül/ ío mi éppen? áz öltöztetőnő: /kitérőiég/ Valaki lehivatta... eilitané: kicsoda?