A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 276 =» darab életrehozat

al át lehet elősegíteni. Magam is ismerem a darabot és tudom, hogy csaták árán ugyan, de a szerzők mindent megtesznek azért, hogy javítsanak a darabjukon, amelynek hibáit ők is látják, A győri előadás igyekezett a darabon javitani, egy nagyon jó ötlettel segítették elő a II, felvonás fináléjának megoldását. Például elindultak egy jó nyomon, a félúton megtorpantak, Az ötlet, hogyan kell megoldani a II. felvonás fináléját, a térkép elrablásának leleplezésével megvan. Az előadásban nem hajtották végre. Itt Is látjuk azt a passzimizmust, ahogy az elcadás az előtte álló feladatok elől visszariadt. Csinády elvtárs most a szünetben azt mondta nekem, hogy százszázalékig egyetért Gáspár elvtársnő referátumával, csak egy kérdésben nem, s ez a kérdés az, hogy ez nem operett, hanem daljáték. Éppen Gáspár elvtársnő referátumának abbeli követelményében, hogy a szirfpadon élő embereket kiván látni, nem látpk a kettő közt különbséget, Gáspár elvtársnő referátumában azt mondotta, hogy az előadás "operás". Ezt ugy kell érteni, hogy vannak olyan dolgok benne, ami ellen mi az Operaházban is küzdünk és ami egyáltalán nem az operamüfaj, hanem annak a rossz játszási módnak a sajátosságai, amely sajnos még gyakran operáinkban is jelentkezik. Az a körülmény, hogy a Csinom Palkóban sok az "operás" jelleg, nem ábból származik, hogy ez a jelleg az erősen zenés műfaj elengedhetetlen és elválaszthatatlan velejárója lenne. Mindez nem jelenti azt', hogy az előadást teljesen negatívan kellene értékelni. Például egy nagyon erős veszélyt kikerült az előadás, amelyet vidéken másutt éppen a Csinom Palkó előadásain láttunk. Az előadás sehol sem vétett a jóizlés követelményei ellen, csak éppen a darabhoz való alapvető hozzáállás volt pesszimista. Fel kell vetnem a ^zereposztási tévedéseket. Két előadást láttam a győri színházban, a János vitézt és a C

sinom Palkót, A János vitéz előadásain igen kitűnő szinészi értékeket ismertem meg, a többi közt Gárdcnyi Lászlót. Nézetem szerint, ahogy a két előadást megnéztem, Gárdonyi Lászlóból a magyar színpadok legjobb Förgetege vált volna és amennyiben ő játszotta volna ezt a ezerepet, az előadás helyes eszmei tartalmát közelebb hozta volna a nézőkhöz, mert fizikai adottságainál fogva jól meg tudta volna oldani. Az elvtársak most valószínűleg felvetik azt, hogy ki játszotta volna akkor a másik szerepet. Szerintem a másik szerep kevésbbé lényeges az előadás eszmei mondanivalója szempontjából, A szerepek kiosztásánál nagyon fontos megfigyelni, hogy mi a legfontosabb, amit a darabban el kell mondani. Nem hiszem, hogy ezt a másik szerepet, amelyben semmi lényeges énekelnivaló nincs, s ami van, azt nyugodtan át lehetett volna adni másnak, nem a terzettben, hanem az utolsó kórusban. Nem hiszem, hogy a szinház prózai színészei közül ne tudta volna valaki megfelelően eljátszani. Nem ismerem a prózai színészeket eléggé, de nem hiszem, hogy ne lett voina megfelelő. Az összes női szerepek kiosztása nézetem szerint téves, az előadást teljesen rossz és helytelen sikra terelte. Nem hiszem, hogy a színházban ne lettek volna erre alkalmasabb színésznők, sőt a színpadon levő szereplők megcserélése is jobb megoldást eredményezett volna.