A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

/ - 196 =» megelőzően tartottunk egy olvasópróbát. A szereplők egyrésze, főleg a főszereplők a következő színdarabban, amely soron volt 30 napig, nem -játszott. A rendezők és я társulat egy része tehát játszott, vagy készült arra a produkcióra, amely az Othellot megelőzte. Bár egyetértek Major elvtárssal abban, hogy a szinész ugy jöjjön a rendelkező próbára, hogy ne tudja a szerepét, mégis azt hiszem, hogy ebben az esetben, a mi fejlődésünknél nagy pluszt jelent, ha az időt ki tudjuk használni, ha a 32 napból 60 lesz, ha a szinészek a rendelkező próbára szerepüket megtanulják. Ez hihetetlenül megkönnyiti a rendező és a szinész munkáját egyaránt. Az alap, amiből kiindultunk, az volt, hogy e szinész fantáziája a lehető legnagyobb mértékben gyúljon ki, használja az eszet, a szivét és érzéseit és legyen elképzelése, alkosson önállóan, fejlessze magát az Önálló alkotásra. Ezért az olvasópróba nálunk ugy nézett ki, hogy nem olvastuk végig a színdarabot. Ismertettük először azt a szempontot, hogy miért játsszunk az Othellot, mit szeretnénk vele mondani és mik fizok a főbb szempontok, amiket s szinésznek, aki Shakespeare-tragédiát játszik, figyelembe kell vennie. Ezeknek a megbeszélése után a tragédia első felvonását olvastam csak fel azért, hogy azt a ritmust, azt a vágtatást, azt a lendületet, ahogyan szerintem Othellot el kell játszani, érzékeltessem. Utána a szereplők saját maguk a megadott szempontok szerint ismerték meg és olvasták el az egész színdarabot. Igy indultak neki a szerep megtanulásának, elkezdtek gondokozni azokon a jeleneteken, amelyeket nekik el kell játszaniok. A rendelkező és értelmező próbákat összevontuk. Összevontuk őket abból a sztaniszlavszkiji tételből kiindulva, hogy a szinész ne először az asztali próbák özönén át, csak az eszével közeledjék a szerephez, hanem egyszerre közeledjék az érzésével, az eszével, sőt a cselekedeteivel is ahhoz, smiket játszik. Ugy néztek ki ezek a rendelkező és értelmező próbák, hogy a diszletjelzések, sőt a kellékek is a szinész rendelkezésére állottak, és már viszonylagos szövegtudássel -persze nem teljes szövegtudással, mert hiszen ez nem. is volt lehetséges a 30 nap alatt - a szinészek önmaguktól először eljátszották a jelenetet, hogy hogyan képzelik. Ez nagy segítség volt, hiszen igy a szinészek az első pillanattól kezdve önk ntelenül kapcsolatot kerestek egymással, figyeltek arra, hogy a másik mit tesz. Miután igy egy kis egységet, egy kis részt, egy jelenetet eljátszottak, utána beszéltünk róla és ott folyt le az asztali próba ezután a cselekvés után a szinpadon, hogy vájjon hogyan nyilvánulnak meg ezek a szempontok mozgáaikban. Ilyen egy-két szempont után, hogy igy nevezzem: ilyen rész-asztali próbák után és értelmező próbák után újra lejászottuk a jelenetet, majd újra megkérdeztem őket, és ők uj szempontokat tettek hozzá és ez igy ment a rendelkező prótoók során.- Ugy indultunk el,hogy kb.nr;pi Öt és fél oldalt tüztünk ki Shakespeare tragédiájából, ahol könnyű volt, ott esetleg többet, ahol nehezebb volt, ott esetleg kevesebbet végeztünk el. Ez a módszer azt hiszem, hogy segitett. Segitett abban, hogy Othello előadása ilyen jó lehetett, mint amilyen. A szinészek