A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 188 ~ Látjuk az épülő uj világot, tehát van miből meríteni, csak azt hiszem, nem elég bátran nyultunk ehhez a kérdéshez, bár láttunk erre nagyon jó kezdeményezéseket, mint például a mostani miskolci előadást. /Taps./ MAJOR TAMÁS: Kedves Elvtársak ! Elsősorban nagyon örülök, hogy Solti elvtárs után szólalhatok fel. Én is azzal szerettem volna kezdeni, hogy amit a miskolci szinház előadására az együttes kérdésében, a szinház vezetésének kérdésében tegnap elmondottam, az mind a legkomolyabban, teljes mértékben vonatkozik a Debreceni Színházra is. Meg kell itt állnunk egy pillanatra és hangsúlyozni kell éppen azokból az okokból, amelyet Solti elvtárs is felvetett, Téri elvtárs szinházvezetői komoly érdemeit. Ezek az érdemek kitűnnek abból a nagyon örvendetes, emberi, jó felszólalásból is, amelyet Bicskei elvtárs mondott és az ő szerepével foglalkozott. Életemben most láttam először az Othellot, /Derültség/ Eddig ugyanis, amikor találkoztam vele, mindig valamilyen formában a színpadon voltam* Meg kell mondanom,hogy nagyon érdekes volt ez a találkozás, nagyon jó ez a darab. /Derültség./ Valóban igazat adok azoknak, akik ® t hozzák fel a debreceni színtársulat legnagyobb érdemének, hogy ez az előadás annyira átjött a rivaldán, - hogy szinházi kifejezéssel éljek - annyira lekötött bennUnket és lényegileg helyes irányba, jól kötött le bennünket - hallatlan nagy érdeme ez a debreceni szinház előadásának. Felelnék itt mindjárt talán Solti elvtársnak, pedig ezt nem is kellene tennem, his len majdnem megfelelt önmagának. Semmi esetre aies itt azon a hangsúly, hogy mi most a klasszikusokat bármilyen formában hanyagoljuk el. Ezt a gyakorlat igazolja. Igaza van Solti elvtársnak, amikor azt mondja, hogy a klaszszikus előadásoknak hagyományaik vannak, de a felelet erre az, hogy a klaszszikus előadásokkal szemben hatalmas igényeink is vannak és ez természetese. A debreceni szinház is, helyesen, a legmagasabb igényekkel nyúlt hozzá az Othellohoz. Amikor mi hangsúlyozzuk azt, hogy a mai szinésznek legmagasabb értékmérője az, hogyan játszik mai darabban, mi ezt a klasszikusok felé megnyilvánuló legmagasabb igényt szeretnénk a mai darabok felé vinni, mert azt vakarjuk, hogy éljen a színházunk. Shakespeare színháza maga idejében mai szinház volt. Shakespeare a maga idejében a mai szinház felé nyúlt nagy igényekkel, annak ellenére, hogy különösen a kezdeti időben játszottak Shakespeare szinházában más darabokat, régi darabokat is és a végén még Shakespeare idejében a mai színházból lett a nagy klasszikus szinház. Mi azért vetjük fel ezt a kérdést, mert a mi mai darabjainkat szeretnénk ugy elmélyíteni, olyan magasszinvonalu előadásokban hozni, hogy azok klasszikussá váljanak. Van erre példa ? Van ! Itt vannak a szovjet klasszikusok, a szovjet darabok I A hozzáállásra is van példa abban, ahogy a szovjet színészek a nagy orosz klasszikusok, Gorkij, Csehov, Osztrovszkij után milyen igényekkel álltak hozzá az uj darabokhoz és igy keletkezett a Ljubov Jarovaja, vagy a Platon Krecsit, vagy a