A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878
- 118 - . ml nem jöttünk rá és megmutatta azt, hogy vidéki körülmények között is - azért mondom hogy vidéki, mert ez az időben való rendkívüli rövidséget jelenti - hogyan lehet megfelelő módon Sztanyis zlavszkij-módszere it alkalmazni. Szeretném kiemelni azt, amit igen fontosnak találok," bár többen felvetették, a tánc kérdését, Ugy érzem, hogy ez ko-^ moly fejlődés azért, mert itt a koreográfus teljes mértékben alávetette magát az iró, a rendező szándékának, illetőleg ez az alávetés egy teljes együttműködéssé alakult, ' # Szeretnék beszélni Ütő elvtárs diszleteiről, amiről igen sok vita volt. Ugyanis a mi műszakunk azt szereti, ha egy pontos rajzot kap és azután - slussz, meg van a miliméter lépték, azután pillanatok alatt elkészitik a diszletet. Ütő elvtárs olyan díszlettervező, aki állandóan harcban fan a műszakkal azért, mert a műszak folyton sürgeti, hogy lemaradnak, ő viszont azt mondja, várni kell, mig a diszlet megérik benne és még akkor is át dolgozza a díszleteket, kidolgozza annak minden egyes pontját, mint ahogyan ez történt Ukrajna Sztyeppéin esetében a rendező és a díszlettervező közös munkájával. Ezért van az, hogy ha előfordulnak is hibák, az rendszerint nem az egészen, hanem egy-egy képben szokott mutatkozni, mert hiszen ennek a módszernek van egy bizonyos veszélye is, de általában diszletei meglehetősen szolgálják a darabot, szolgálják az előadást, jól szervezik meg a teret. Persze ehhez hozzá kell számolni azt is, hogy bizony mi vidéken igen nagy gondokkal küzdünk, hogy megcsinálhatjuk-e a mi terveinket vagy sem, mi nem megyünk arra, hogy egy darabot kiemelünk és abba beleinveaztálúnk mindent, bár a lehetőség szerint a darab fontosságának megfelei-' lően 6-16 ezer forintnyi ingadozással állítjuk ki a díszleteket. Véleményem szerint nemcsak azért érdemel dicséretet Ütő Endre mert jó díszleteket csinál, hanem Horvai elvtárs azt kérdezte tőlem, hogyan alakítottam ki a párttitkár figuráját ? Le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem törekedtem arra, hogy mindenáron szimpatikus legyek. Feltételeztem, hogy olyan cselekvések közben lehet látni ezt a párttitkárt, amely cselekvések a közönség számára, minden néző számára, a jelenlévő szinészek számára is szimpatikusak, Ezeket igyekeztem megoldani. Pontosan azon a helyen ? ahol Major elvtárs mondotta: A második felvonás elején nem találtam meg kellőképen a helyes cselekvést, nem érzem magam jól, a negyedik felvonásban sem, ahol valami nincs meg; valami még hiányzik nekem, de nem tudtam rájönni, hogy mi, А II, felvonásban azzal a céllal jön ide a párttitkár, hogy megnézi a jól dolgozó kolhozt, megnézi a másikat is és keres magának, de nem talál megfelelő kerületi pártbizottsági titkárt; gondolja, hogy Csesznok megfelelő titkár, hát jó: megnézem. Az első pillanatban félreértés eredményeként azt állítják róla, hogy soffőr, illetőleg megvillan benne az ötlet és annak adja ki magát, hogy ő nem a kerületi pártbizottság titkára, hanem belemegy ebbe a játékba és innen kezdve azért megy bele, hogy minél közvetlenebbül tudjon az emberekkel beszélni. Persze itt bizonyos értelemben talán elfogadom az egyéb"ként nagyon helyes birálatát Horváth Ferenc elvtársnak, de itt felvetem azt, hogy ennek az embernek nincs senkivel semmiféle személyes kapcsolata azonkívül, hogy ott beszélget velük. Erről * a területről nem szereti senki szenvedéllyel, nincs itt a csa-" Iád ja, ez uj terület, amelyet б megismer s mi csak annyiban ismerjük a párttitkárt, ahogyan cselekszik, ahogyan Galuskát ki
