Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 64 - * Andersen: Kálmán : Jani: Juliette: Andersen: Juliette: Kálmán: Jani: Kálmán: Juliette: Kálmán : Andersen: Kálmán: Juliette: /Kálmán kezét szorongatva/ Nagy nap ez a mai! A legnagyobb nap az életemben. /kissé zavarban/ Eö igazán.•• /Mindenki az ajtó felé pillant. Jani belép./ /nem veszi észre a baloldalon álló Juliettet s egyenesen Andersen felé tart/ Jónapot, János bácsi. /Észreveszi a többieket, szinte megérti a helyzetet. Kinos csönd./ Janii Janikám! Kedves Kálmán, ez Jani, akiről annyit beszéltem magának, az én drága, egyetlen - öcsém... /elhűlve/ Mi?! /belevág/ És ez dr. Józss Kálmán, a vőlegényem. Szervusz,öcsém! /Melegen öleli magához./ Én - igazán /jókedvűen/ Én különben már ismertem látásból, sőt azt is tudtam, hogy az öccse. Ugyan kitől? Jánostól! Mi? Én sohasem mondtam - nem is mondhattam - és ... iiialékezzél csak vissza: április Зо-án este 8 órakor bejöttem a boltba és megkérdeztem tőled, ki az az érdekes, szép, fiatalasszony, aki most ment ki innen. Te megmondtad s azt is megmondtad, hogy Jani az öccse.., Én azonban még többet akartam tudni s egy pár női kesztyűt csempésztem ide a pultra s elhitettem Jánossal, hogy csak maga hagyhatta itt. így tudtam meg, hol lakik, a többi aztán magától jött. /átsiet s megragadja Andersen kezét/ Kedves Andersen. Köszönöm, köszönöm.