Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 57 - * /Rikárd/: Magda: Rikárd: г h Magda: Rikárd: Magda : Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: nincsenek viszonyaik, - a költőknek csak élményeik vannak. Szek a horatiusi nők is csak illanó és tünékeny érzések voltak, az öröm vagy a bánat pillanatai. /Felsorolja őket./ Pyrra, Lydia, Tyndaris, Leuconoe, Glycera, Chloe, Lamia, Lalage, Burine, Asteria, Lyda /nem tévesztendő össze az előbbi Lydiával/, Neobule, Ohl oris, Phyrdile, Galatea. /az ujjain számolta/ Tizenöt. Milyen jól van tájékozva a mások szerelmeiről. /szinte pirulva/ Oh! Akkor áttérhetünk a harmadik konjugációra. Hagyjuk ma a nyelvtant és maradjunk az irodalomnál. /Hirtelen lecsap rá./ folt már szerelmes? /hebegve/ Nem értem, - mi köze lehet ennek a latin irodalomhoz? Ennek van legtöbb köze. Hogyan irhát könyvet Horatius tizenöt szerelméről, ha maga egyszer sem volt szerelmes? Oh, Magda kisasszony, ez két különböző dolog. Mert látja, kétféle ember van a világon. Aki átéli a dolgokat és nem tudja leirni - és aki leÍrja, anélkül, hogy átélte volna. Az egyik a lovagi ember, az élet szerelmese, - a másik a tudós ember, a könyv szerelmese. Shakespearenak nem kellett gyilkolnia, hogy leirhassa a gyilkost: Dosztojevszkijnek sem, - és /közbevág, konokul/ Horatius is irt könyveket, de azért mégis tizenöt nőbe volt szerelmes. Az más! Szerelmes volt, hogy dalolhasson. Goethe is csak azért élt, hogy Írhasson. Sebeket ejtett magán, hogy kizenghesse fájdalmát és örömét az egész világnak. Ezek a nagy önzetlen egoisták, akiknek az élet csak ut a könyvhöz. Mi átlagos emberek vagy az egyiket, vagy a másikat választhatjuk. Ki az a mi? Teszem én... vagy mondjuk: Andersen, /ártatlanul/ Andersen ur is a könyv szerelmese?