Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 55 - * /Juliette/I lam fiatalabb. Maga nekem jó barátom, maga okos és tapasztalt ember, nem érdekelt fél és teljesen elfogulatlanul Ítélhet. Ha maga azt mondja, hogy nem, akkor én fájó szívvel lemondok. Ha maga azt mondja, hogy igen, акког Jani sem fogja azt mondani, hogy rosszul cselekedtem, mert Jani nagyon sokat tart magáról. Kedves barátom, most már csak kondítsa meg azokat a harangokat. Andersen: /aki nagyon is télyen érzi, hogy ebben a kérdésben ő milyen érdekelt fél, csak EZ t nem érzi, hogy Juliette ezt sejti s hogy egész haditervét erre alapitotta/Ebbe nem szólhat bele senki. Mi közük az embereknek, idegeneknek vagy nem idegeneknek ahhoz, hogy egy ember kit szeret és kit vesz el r / Észbekap./ - azaz, hogy egy asszony kit szeret és kihez megy feleségül, - ha még nagyobb volna is a korkülönbség. Maga is bátran /'! megteheti, amit akar. \ Juliette: Oh Istenem, milyen boldog vagyok, hogy nem csalódtam magában. J2n ezt a feleletet vártam magától. Hiszen azért jöttem ide jó tanácsért. Tudtam! Tudtam! Köszönöm, hogy visszaadta az önbizalmamat. Andersen: Megálljunk, még nem mondtam el mindent. Azt mondtam, hogy maga is bátran megteheti, amitakar. De azt kell mondanom, hogy csak bátran teheti meg, amit akar» nyíltan, fölemelt fejjel, nem pedig alattomosan és titkolózva. Menjen nőül ahhoz a fiatalemberhez, ha szereti és ha ő is szereti magát. De mondjon meg neki mindent és a fiának is mondjon meg mindent. Hazudni nem szabad s néha némán is lehet hazudni, szavak nélkül is lehet csalni... Ki tudja, minek megy elébe a titkolózással... Hátha kiábrándítja magából a vőlegényét, beteggé teszi azt a szegény Janit, aki látszólag belenyugszik a kurtanadrágos kisfiú szerepébe, de ha maga nem látja, gyötrődik, szenved és magánkívül van. Juliette: Szóval, az illető urnák mondjam meg, hogy Jani a fiam és már húsz éves és Janinak is mondjak meg mindent.