Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 45 Kálmán: Magda : Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: /durcásan/ Maga pedig ne irjon, amig én beszélek. Számlákat kell másolnom.Idenézek, de odahallgatok. /Kis szünet./ /egyszerre odahajlik hozzá s szinte a fülébe mondja/ Démon! /megáll a tolla kezében/ Mi vagyok? /rendületlenül, hidegvérrel/ D-é-m-o-n! Démon! /kacag/ Ez a démoni kacaj! Ugyan menjen. Ez polgári, sőt kispolgári kacaj. A legtöbb férfi csakugyan olyan ökör, hogy azt hiszi, a démonok a mindennapi életben is Carmennek, vagy Salóménak vannak kiöltözve, hogy festik a hajukat, rázzák a sörényüket, villogtatják a fogsorukat s rá van Írva a homlokukra: HÉn démon vagyok, jó lesz vigyázni." Az igazi démon más. Ugy jár-kél a világban, mint szürke galamb, mint fakó veréb s csak döntő pillanatban vedlik ki belőle a ragadozó madár. Szóval: nem az a démon, aki rámosolyog a férfira, hanem aki visszamosolyog rá. Szemtelen! Minden férfi szemtelen, ha megmondja a nőnek az igazat. Nem is igaz, amit mond! Bocsánat, maga április 3o—án este két perccel félnyolc után a Kossuth Lajos utcában visszamosolygott reám. Ez nem hazugság, ez oknyomozó történelem. Miért mosolygott vissza, ha nem akarta, hogy kövessem? Három hét óta nem akar felelni erre. Nagyon izgatja a kérdés? Nem a kérdés, a felelet. Majd, ha egyszer történelmi távlatból fogja föltenni a kérdést, ugyancsak történelmi távlatból feláni is fogok rája... Addig pedig legyen szives és hagyjon békében....