Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

Andersen s A leány: Andersen

: A leány: Andersen

: A leány: Andersen : A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: X - 32 /észbekapva/ Bocsánat... parancsoljon. /leül/ Nagyon siettem. Féltem, hogy bezárja a boltot. Sajnálom, hogy annyi bajt okoztam az ügyetlenségemmel. Arról igazán nem tehetett. Ha egy tolakodó üldöz valakit... Hogy őszinte legyek, én is hibás voltam. Visszamosolyogtam rája. Ne...em! Minek szépítsem! Én persze nem ugy értettem, de mosolyogtam. Tetézte a bajt, hogy véletlenül éppen ide nyitottam be. De az már megint az én ügyetlenségem volt, hogy nem néztem körül jobban... Szakácskönyvet kérni ilyen boltban... /Retiküljéből kiveszi a könyvet./ Visszahoztam.., /Nyújtja Andersennek./ /röstelkedve/ Igazán... én... /Nem veszi el./ Alig, hogy hazaértem a penzióba, ahol lakom, végiglapoztam a könyvet. Aztán felütöttem a nagy Lexikont s most már értem, miért то It ugy megdöbbenve az a rokonszenves, szőke, fiatalember. Szólni sem tudott az ijedtségtől. Vegye vissza, kérem. Tessék! /Megint nyújtja a könyvet./ Csakhogy könyvesboltban pénzt sohasem adnak viszsza. Ez évszázados gyakorlat. /csüggedten/ De hát kérem, én nem fogadhatom el, ez nagyon értékes ritkaság. Most már tudom, mi az Elzevir. /Leteszi az asztalra./ /mosolyogva/ Hát akkor talán becseréljük. /mohón/ Az nagyon jó lesz. Ad helyette valami szépet, nem ritkaságot. Valami szépet, - finomat. /Nézi a leányt, aztán átmegy a baloldali pulthoz és ott keresgélni kezd a könyvek között. A leány fölkel, most néz csak körül a boltban, tekintetével szinte magába szívja az egész helyiséget. Andersen