Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868
О г- CLO /Kálmán/: Itt ma este megbuktam. /Rikárdhoz./ De Gutenberg mester is alaposan megbukott. /Andersenhez./ Nem tehetek róla, visszamosolygott. /Elrobog, szünet./ Rikárd: Megyek vacsorálni. Dél óta egy falatot sem ettem. /Elmegy az álló Íróasztaltól, kalapját veszi./ Andersen: Nagyon uri leánynak látszott. Rikárd: Mintha nem is leány lett volna, hanem tünemény. Soha ilyet nem láttam. Andersen: /észbekapva/ Eredj vacsorázni. Dél óta egy falatot sem ettél. Rikárd: Ne jöjjek vissza érted? Zárás után sétálunk egyet, aztán hazakísérlek. Ma olyan mozgalmas napunk volt, jól fog esni egy kis beszélgetés. Andersen: Nagyon jó lesz. Gyere vissza. /Rikárd indul./ Mondd esak, te elhiszed, hogy visszamosolygott Kálmánra? Rikárd: Kizárt dolog! Azaz, hogy talán zavarában. Én mindig mosolygok, ha zavarban vagyok. Andersen: Meglehet. /Kis szünet./ Rikárd: /eszébe jut egyszerre, hogy neki mennie kell/ Hát a viszontlátásra! Andersen: Szervusz ! /Andersen átment az álló-iróasztalhoz s nagyitóval kezd nézegetni egy nagyon apróbetüs könyvet. Rikárd az ajtóhoz érve, szembetalálja magát az orgonás hölggyel, szólni akar, de a hölgy leinti. Rikárd elmegy, a hölgy nagyon csöndesen jön be, hátraint Janinak, aki ezúttal is vele jött s aki nesztelenül teszi be maga után az ajtót. Juliette elörejön e megáll az Íróasztal előtt. Nézi a könyvébe teljesen elmerült Andersent, aztán halk, dallamos hangon megszólal./ Juliette: Andersen ur!.... Andersen: /fölkapja a fejét, merően néz Juliettre, nem hisz a szemének. Juliette: >6zünet után, mosolyogva/ Nem ismer? Andersen: /még nem tért magához álmélkodásából/ Nem... nem lehet... Ismerem... Tudom... De hiszen ez lehetetlen!... j u liette?!
