Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 2 - * Bevezető Andersen János, a kedves, finom, öreg antikvárius története a darab. A csendes, régi boltba, a csendes, régi gazda szivébe betoppan a tavaszi fényben fürdő utcáról egy fiatal lányka képében a tavasz, a szerelem. És a csendes kis muzeumnak beillő bolt egyszerre elkezd gazdástól fiatalodni, álmodni, élni. A « sápadt pergamenkötésü foliánsokból tavaszillat és sóvárgás száll ki, Zsembery Magda elhozta az öreg legénynek, Andersen Jánosnak az elszalasztott régi szép tavaszok üzenetét. Andersen finoman és csendesen fogadja a nagy életajándékot, boldog és hálás érte Magdának. S mikor végül kiderül, hogy Magda csak tévedésből került melléje és a melegség fiatalos bája nem neki szólt, megint csak finoman és csendes rezignációval bocsátja el Magda kezét és ott marad egy illúzióval szegényebben, de egy szép álom izével gazdagabban a csendes kis antikváriumban. A ritka szép kötésű Elzevir visszakerül Magda kezéből újra a polcra. Rendkívül halk és diszkrét hangok és szinek vonulnak át a darabon. így kell felfogni és beállítani. Még a kimondottan vígjátéki helyzetek és figurák is hozzásimulnak a darab alaphangulatához. Az emiitett szereplőkön kivül még négy nagyobb szerep viszi előre a darab mesterien szövődő meséjét. A mellékszereplők sem szorulnak bővebb értelmezésre, a szöveg pontosan körülírja lényük összetételét. A darab hangja sóhajtásszerü, könnyű, sohasem érzelgős és vontatott. A diszlet mind a három felvonásban - kevés és lényegtelen változástól eltekintve - ugyanaz. Az antikváriumdiszlet és berendezésben kiképzése alkalmazkodjék a leíráshoz, ami nem jelenti azt, hogy a részleteket a lehetőségek szerint ne egyszerűsíthesse le a rendező. Pontos azonban, hogy a szinpad a régies bolt hangulatát csorbítatlanul adja. A szerkesztő