Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen: Kálmán: Andersen

: Kálmán: Andersen: Kálmán: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: - 31 Özvegy Péteryné, régi ismerősöm. És az a csinos fiatalember, aki vele volt? Az a csinos fiatalember? Az... izé... ejnye, hogy is hivják csak... no, persze... Jani, Jani. Talán az öccse? I... igen.... igen. /Zavartan merül a könyvébe./ Mindjárt gondoltam. Nagyon hasonlit hozzá. /Andersen nem néz oda s Kálmán a zsebéből egy pár női kesztyűt sinkófál az asztalra./ Ejnye, hát ez hogy kerül idei? Mi az? Egy pár finom, női kesztyű. Csak az a fiatal özvegy hagyhatta itt. Ejnye, be röstellem. Már most kivel küldjem vissza? Attól függ, kérlek, hogy hol lakik. Ha nem kell nagyot kerülnöm, én szivesen leadom a portáshoz, vagy a házmesterhez. Oh, itt lakik a közelben, a Pannoniában. Kérlek, légy nyugodt. Leadom a portáshoz. Igazán, nagyon köszönöm. Nincs mit, édes öregem. Viszontlátásra. /Elrobog./ /Andersen visszaül a munkájához. Pár pillanat múlva a sarokban álló óra nyolcat üt, aztán muzsikálni kezd. Az ajtó halkan kinyilik. Andersen felfigyel. A boltban megjelenik az előbbi leány. Lassan előrejön./ Jóestét! /letette a nagyitóüveget; álmélkodón s álmélkodásába sok felindulás vegyül/ Jóestét! /zavarban van, de annál kedvesebb/ Visszajöttem. Egy kis baj van. Baj? /Szintén zavarba jön./ /a székre mutat/ Megengedi?!