Csiky Gergely: Az arczkép; Q 8220

Og»T*dl. Lát«zi&, ho

t

oy aea szerettei «éjj, soha Es« - büszkén aoadoít - s aeit ío^ok soha. Ida. De aézd »efi legalább, » kit neked Szántunk nyer

i« /bo csúcs an/ Mit? ita.aek«»? Már szánva is v-n? ÜSftt^d

i. No, no, na félj, asak u&y Mafcrnsk k03ött* Petty éri. Köszönöm ezt a jó akaratot, De én pihenni jöctea házasokba, nem az*rt, ho^j e'ki* Szünidőt Idétlen tervekkei rontsatok ol. Ida. 'Xudom, ha l*ta*d, a*nkep ssóianai. V*r j, »lad j*rt elhozoa •

ffonyer

l /Ijedten/ Mit! Kihozod? Ida. Csak arcaképét, iegujabb kepe eaj Oh mily 92ép, mily i^esÖ, niiy hiven Van eltalálYaí let nap srkesett. genyc r 1. Nekea u^yan hiabaa hozod el. Ida. Osak egy rövid pillantást ve?9 re* /Kisiet az oldalajtón./ Második jelenet. , Ceatad

i, Krinstina. Pettyeg

l. /Ida utaa/ Iii ab an í*r*laz, A se» neaek ea Csat*dl. Xalaa félsz tői eV ri. a! üsatadi. Vl^yAss, nagyon aaép