Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné; Q 8158
5" Ásvai: j^*tïé/cÉppéntëbfe£ecekk /Áa*áAn|önsit it ja , hallkabbsn folytatja/ éppen a gyerek. Ha majd felserdül megkérdezi. ^ ) a világon . A többi csak azután jön. Ásvai: /kitör / Éppen a gyerek. /Ásvainé caititja. Halkabban fclytaf Ы Éppen a gyerek. Ha majd felserdül és megkérdezi: "Apám te s az alatt mit csináltál", Ifit fogok neki mondani? Hogyan fogok a szemébe nézni? Ásvainé: lfajd én felelek maga hel yett. Majd én megmondom neki: "Én nem engedtem apádat Mihály fiam. A honvédségnek csak egyetlen ember lett volna. A száz ezer ember, sem többrt sem kevesebb azzal az eggyel. De nekem, meg neked, kis fiam, о a^c ж '»T'wW^Tl^Q^ ^iiVL, r^rULLc, s Ásvai: Haagrâadé a k' iHr ji ^ fe-gm^todsam (hogy egyel sem tabb sem kevesebb akkor Kossuth itt állana egyetlen katona nélkül, /legyint/ Eh, bezélhetünk mi egymásnak, amennyit akarunk. Valóság az hogy mikor egyedül vagyok a szobában, két ököllel ütöm a f fejemet :"Szegyeid magad" Ásvainé: /feláll/ Mért szégyelné magát, az egész mezőségen senkinek se biztos az élete az oláhok között. He maradjon itt senki , aki megtudja védeni ez'Áa gyereket? Ásvai: Kibékülhetné' a szüléiddel. Mehetnél a gyerekkel Szolnokra. Ásvainé: Béküljek ki? Alázzam meg magam azek előtt, akik magáról nem akartak tudni? Ezt éppen maga mondja? Ásvai: Én mondom. Mert igy én alázom meg magam az egé^z világ előtt. /szünet/ Embertelenül kinlodom Erzsi./leül asztal előtt/ Ásvainé: Csak ez a baja? Ásvai: MI volna más? Nem értelek . Ásvainé: Mért nem kéri vissza tőlem a szavát? /szünet/ Zoltán magát más is rágja nem csak ez. Így van? /Ásraieé-uw*u%wl némán bólint/ Látja (ennek az órának egyszer el kellett jönni. Hem élhetünk ugy , hogy folyton kerülgetünk valamit mind a ketten.
