Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné; Q 8158

ъи Iván: Is nem váltak el soha? Lenke: Nem.De nehogy most azt mondja,hegy a második házassága érvénytelen volt.Nem szeretném kicsinyesnek látni. Iván: Nem is fog annak látni soha.Ami szerelemből történik,az szent. Lenke: Ennyire hisz a szerelemben? Iván: Csak abban hiszek,semmi másban. András: / jönnek Tamással/ Mi az angyalom,ég a ház? Lenke: Igen,ég a ház.Andris,már csak pár perc van,mig dédanyó megérkezik.Nézze meg ezt az arcot,Te is Tamás,/lvánhoz^Cé

rem le^ gyen szÍTe©

/ alijcn mégegyszsr £ ícáp alá, / Iván odaáll/ András: Mégilyet. Tamás: Ezt nem lehet elhinni. Lenke: Ismerkedjenek meg,kérem.A vőlegényem,a testvéröcsém / vagy bátyám/.Ez az ur pedig gróf Rosztovszkij Iván. I vá n : Nagy on örülök. Lenke: Tamás

f vedd tudomásul,hogy Iván másedizü unokatestvéred, András: Micsoda?Hogyan? Tamás: Ez valami ugratás? Lenke: Ez teljesen kétségtelen,a részletekre most nem érünk rá.Dédapám nem estt el Fehéregyházánál,hanem fogságba került,Szibériába vitték,megházasodott.Most mi lesz,ha dédanyó ide belép? Tamás: Várjál.Ez sek nekem egyszerre./Ivánhoz/ De honnan tudsz te magyarul? Lenke: Majd azt is megtudod.Andris,most mit csináljunk? András: Жг.пек az izgalomnak nem lehet kitenni Erzsi nénit. Tamás: Én itt nem vagyok elég okos./hátrámegy inni akar/ Lenke: Nem kapsz többet.Most idefigyelj. András: /Lenkéhez/ Maga mire gondol? Lenke: Kárász azt mondta,hogy ha valami nagy izgalom éri,az vagy meggyógyítja,vagy megöli. András: És maga megmerné kockáztatni? Lenke: Meg. András: Én azt mendem,kockáztassa meg.