Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 89 határozottság. Ilyen feltételek mellett nem fejlődhetett ki a hitelesség iránti érzékünk. Az eredmény: uj kétségek születtek, annál is inkább, mert akkor még nem ismertük fel, hogy minden megszerzett tapasztalat mekkora nyereséget is jelent az ember számára. XXX Amikor nyáron ujabb előadást akartunk rendezni, hos zas és hiábavaló keresgélés után elhatároztuk, hogy az operett szövegét és zenéjét mi magunk irjuk meg. A következő elvből kiindulva kezdtünk neki a munkának: minden résztvevőnek ki kellett gondolnia egy saját Ízlésének megfelelő szerepet, és röviden felvásárolnia, mit játszana a legszívesebben. Ezeknek a javaslatoknak kapcsán megfontoltuk, milyen xx cselekmény állitható össze a feljegyzett szerepekből és megirtuk a szöveget. A zenei részt egyik barátunk vállalta. És most, ujsütetü szerzők és zeneszerzők, a saját bőrünkön éreztük az alkotás összes kínjait. Megtanultukmegártettük, mibe is kerül egy zené3 drámai mü megírása a színpad számára és miért olyan rendkivül nehéz ez a munka. Egyes részek jól sikerültek. Volt szinpadi hatásuk, lendületesek voltak, rendező és szindszek szánéra használhatók. Amikor azonban megkíséreltük, hogy az