Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 8 apámmal, aki közismert volt patriarchális életstílusáról. *zt az életstílust nagyapám dédapámtól — a jaroszlavi konyhakertészetből hozta magával. Az esküvő után apám átköltözött a hitvesi ágyba és élete végéig ez volt a fek helye: ebben is halt meg. Szüleim nem csak fiatalkorukban voltak szerelmesek egymásba, hanem öregségükben is. De ugyanilyen bolondulásig szerették gyermekeiket is, és mindig azon fáradoztak, hogy szorosan magukhoz kapcsolják őket. Legkorábbi gyerekkoromból különösen élesen merül fel emlékezetemben a saját megkeresztelfeetésem - természetesen csak mint a képzeletnek - a dajkám elbeszélése nyomán született - képe. Másik világos emlékem a korai gyerekkor napjaiból az első szinpadralépésem, éspedig a lubimovkai nyaralókban, harm nc versztnyire

x Moszkvától, a Jaroszlav felé vezető va: útvonalon fekvő Taraszkova állomás közelében. A színházi előadás a Birtok udvarán álló kis melléképületben folyt le. A roskatag épület egyik zugában kis szinpad állt, rajta takarókból készített függöny. ^ivat volt abban az időben, hogy élőképben ábrázolták a "A négy évszakot". Három vagy négyéves voltam nekem kellett a telet alakítanom. Mint minden ilyen alkalommal. a szinpad közepén vattacsomókkal sürün beszórt kis fenyőfa állt. Bundába bur! oltan, prémsapkával a fejemen, hosszú, szürke szakállal és az orrom alatt állanx mintegy 32 km