Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 56 ­szabályokat vezettek be, amelyek sokszor ellentétben álltak az orosz emberek természetével. Gimnáziumunk igazgatója buta ember volt és igazán sajátos különc. Csaknem minden szóhoz hozzárakta az SZ betűt. A katearáról valahogy igy üdvözölt bennünket: "Jénapot-sz, kedves fiatal barátaim-rsz! Ma-sz zárthelyi dolgozatot-sz fogunk-sz irni-sz. Előbb azonban nézzük-sz át-sz a "recentia-sz verba-sz" /uj igéket/. A katedrán ülve tollszáréval piszkálta a fülét, a toll­szárat aztán külön e célra xs. a zsebében hordott rongyocskával tö­rölte le. De isten bocsásson meg neki, mert jó ember volt; sohasem láttam haragosnak. Az inspektor is külföldi volt. Hosszú, szikár alakot képzeljünk magunk elé, fehérbőrű, teljesen kopasz koponyája egészen különös, torzszülöltre mutató formát öltött és messziről csontvázra emlékeztetett; hosszú orr, rettenetesen szikár arc, szemén kék pápa­szem; hosszú, derékon tul hullámzó xfekete szakáll, előre álló, a szájat eltakaró nagy bajusz, elálló fülek; kissé a vállak közé behúzott fej; teljesen beesett hasa fölött, mint valami borogatást tartotta a kezét. Pipaszársovény lába volt, vonszolta járás közben. Hangja valósággal robbant. Egyetlen magánhangzót hangsúlyozott csu­pán, a mondat összes többi betűjét és szótagját elharapta a foga kőzött. Értett hozzá, hogyan kell teljesen hangtalanul eltűnni, hogy aztán, egészen váratlanul ismét kirobbanjon az osztály közepén: "Feeeeeeln,.., leeeeeeüln...!" Ez annyit jelentett, hogy: "Feláll­ni, leülni!" Isten tudja, milyen célzattal, büntetésből-e vagy gyakori sképpen, tucatszámra állított fel bennünket és ültetett le x "Szudar" /ur/ szó rövidítése. A beszédnek udvarias, alázatos hang­súlyt kölcsönző, néha azonban nevetségesen hat.

Next

/
Thumbnails
Contents