Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 54 TANULÁSI IDŐ A kor ősi patriarchális szokásai szerht első oktatásunk otthon történt. Szüleink nem takarékoskodtak a pénzzel, és egész gimnáziumot rendeztek be nekünk. Kora reggeltől késő estig egyik tanitó a másikat váltotta. Az egyes őrók közötti szünetekben vivós-tanitás, táncoktatás, korcsolyázás, szánkózás, séták és egyéb testgyakorlások váltották fel a szellemi munkát. Lánytestvéreink mellett orosz, francia és német nevelőnőket tartottak, Minket is ők tanítottak az idegen nyelvekre. Nekünk viszont még egy kitűnő nevelőnk is volt, a svájci Monsieur Vincent - sportember, egyszemélyben vivó, tornász és lovagló. Ez a pompás ember nagy szerepet játszott az életemben, ő beszélte rá a szüleinket, hogy gimnáziumba küldjenek bennünket. Borzalmas gondolat volt ez a gyerekeit imádó anyánk számára. Az volt a véleménye, hogy az idegen fiuk, akik olyan erősek és olyan gonoszak, elagyabugyólhatnak minket, az ő védtelen angyalkáit. Arra gondolt, hogy a tanárik áristomba zárnak bennünket. Ezenkívül ijesztőnek találta az iskolábajárés higiénikus feltételeit é3 félt a fertőzés elkerülhetetlen veszélyétől. Végül anyánkat csak az kényszeritette beleegyezésre, hogy a fegyveres szolgálatban élvezett előjogokhoz meg kellett sze% rezni a szükséges műveltségi fokot. így tehát engem, aki akkor mór